Intensive Tage auf der Intensivstation

Stürmischer April

vom 3D ins 5D

Magyarul lentebb 🇭🇺

Ich habe wieder erfahren, welche Kraft das Wir im Vergleich zum Ich hat… Wie viel schneller und leichter wir ein Ziel erreichen können, wenn mehrere Menschen gleichzeitig beten, Kerzen anzünden oder meditieren!

Ich bin in den letzten Tagen sowohl körperlich als auch seelisch durch eine sehr tiefe Transformation gegangen.

Mein Körper hat den ganzen Prozess mitgemacht – abends bin ich mit Muskelkater ins Bett gefallen, obwohl ich gar keinen Sport gemacht hatte.

Seit dem „Sonnenwunder“ (2019) bin ich zu 80 % in meiner Mitte – ich sehe das GROSSE GANZE und ich kann es auch anderen zeigen. Ich kann ihnen helfen, es zu erkennen. Und doch habe auch ich – wie wir alle – meine kleineren und größeren Entwicklungsschritte und Aufgaben in dieser Inkarnation.

Jetzt habe ich selbst erfahren, was es bedeutet, dem Tod noch tiefer zu begegnen.

Der Tod meiner Großmutter hat das Feld dafür vorbereitet – aber ich hätte nicht gedacht, dass ich diesen Riss auf der irdischen Ebene noch einmal so intensiv erleben werde.

Das Feld hat mich an den tiefsten Punkt geführt, und mir die Kraft der Zusammengehörigkeit, des Kollektivs und der Liebe gezeigt. Nach Tagen der Unsicherheit hat mich das Leben „belohnt“ – es hat mir deutlich gemacht, wie stark die Kraft der Liebe ist, die Macht der inneren Bilder und wie wichtig es ist, die eigene Frequenz hochzuhalten.

So hat das Leben gesiegt!Jetzt braucht mein Körper noch etwas Zeit, um sich vom Schock zu erholen.

An alle, für die die letzten Tage schwierig waren – und die „überlebt“ haben – ich sage es mit Freude: Ihr seid gewachsen!

Es ist nicht leicht, sich im Körper, in dieser irdischen Realität, vom 3D ins 5D zu bewegen. Dieser April ist intensiv – auch unsere Erde bebt, mal durch Erdbeben, mal durch Überschwemmungen…

Aber das Wichtigste ist: Finde Deine Mitte – egal wie aussichtslos oder schwer es gerade scheint.

Für mich war das besonders schwer – etwas, was in den letzten 6 Jahren für mich ganz natürlich war: Aus meiner Mitte heraus zu wirken, zu leben, zu helfen…

Doch wenn es ein Familienmitglied betrifft, in dem Fall mein Vater, ist man zutiefst involviert. Du kannst Herz und Verstand nicht trennen. Es geht nicht – denn die Liebe ist EINS.

Und genau aus diesem EINEN heraus habe ich versucht, mich selbst zurückzunehmen, in die Beobachterrolle zu gehen, und durch mich Heilung und Transformation fließen zu lassen – für mich und für den Menschen, der Hilfe brauchte.Mal mit mehr, mal mit weniger Erfolg…Es war schwer. Denn ich bin Mensch.

Einen anderen Menschen in einer solchen ausgelieferten Situation zu sehen – wenn Maschinen ihm den lebensspendenden Sauerstoff zuführen – ist unbeschreiblich.

Denn nach jeder Praxis sage ich auch zu euch: „Wenn ich atme, existiere ich.“

Für ein paar Tage schien alles, wofür ich stehe, ins Wanken zu geraten.Doch dann wusste ich: Die andere Seele braucht genau diese Erfahrung – genau diesen Weg.

Den Seelenplan können wir als Menschen nicht verändern.

Wir müssen loslassen… Es ist ihre Entscheidung.

Das anzunehmen, die Dinge geschehen zu lassen, zu erkennen, dass man keine Kontrolle hat…Dass man die Verantwortung und das Vertrauen in die Hände der Ärzt:innen legt –und sich hingibt…

Das hautnah zu erleben und wirklich geschehen zu lassen – das ist die größte Lehre.

Den Körper und die Seele des anderen zu sehen, wie sie „arbeiten“,wie dieser Weg zur Erhebung gewählt wurde…Denn anders hätte diese Seele diese Tage nicht durchstehen können.

Für jede:n ist dieser Weg anders.

Ich empfinde tiefe Dankbarkeit.

Weil wir eine weitere Chance bekommen haben.Weil die Erhebung stattgefunden hat.

Ich gehe weiter – mit erneuerter Kraft, mehr Erfahrung und mehr Mut. Mein Körper ruht sich noch aus –aber meine Seele ist schon weit gereist.

Ich wünsche euch allen viel Kraft – egal, in welcher Situation ihr gerade seid.

Ein höheres Bewusstsein, eine höhere Schwingung, eine höhere Frequenz – auf unserem Planeten und in uns. Dafür lohnt es sich, weiterzugehen.

Eure Katalin

MAGYARUL🇭🇺

Újra megtapasztaltam, mekkora ereje van az „Mi”-nek az „Én”-nel szemben...

Mennyivel gyorsabban és könnyebben tudunk elérni egy célt, ha egyszerre több ember imádkozik, gyertyát gyújt vagy meditál!

Az elmúlt hetekben nagyon mély testi és lelki átalakuláson mentem keresztül. De ugy erzem nemcsak en hanem a csaladom többi tagja is. Ha egy csaladtaggal törtenik valami, a CSALAD is benne van a rendszerben es dolga van vele.

A testem is végigkísérte az egész folyamatot – esténként izomlázzal dőltem ágyba, pedig nem is sportoltam.

A „napcsoda” (2019) óta az idő 80%-ában a középpontomban vagyok – látom a NAGY EGÉSZET, és meg is tudom mutatni másoknak. Segíteni tudok nekik, hogy felismerjék. És mégis – mint mindannyian – én is járom a kisebb-nagyobb fejlődési lépéseimet és tanulnivalóimat ebben a leszületésben.

Most saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent még mélyebben szembenézni a halállal.

A nagymamám halála már előkészítette ehhez a teret – de nem gondoltam volna, hogy ezt a hasadást a földi síkon még egyszer ilyen intenzíven át fogom élni.

A mező elvezetett a legmélyebb pontra, és megmutatta nekem az összetartozás, a kollektíva és a szeretet erejét. A bizonytalanság napjai után az élet „megjutalmazott” – egyértelművé tette számomra, milyen erős a szeretet ereje, a belső képek hatalma, és mennyire fontos, hogy a saját rezgésünket magasan tartsuk.

Így győzött az Élet! Most a testemnek még egy kis időre van szüksége, hogy kiheverje a sokkot.

Mindenkinek, akinek az elmúlt napok hetek nehezek voltak – és „túlélte” – örömmel mondom: fejlödtetek!

Nem könnyű a testben, ebben a földi valóságban a 3D-ből az 5D-be mozdulni. Ez az április intenzív – a Földünk is reng, hol földrengésekkel, hol áradásokkal...

De a legfontosabb:

Találd meg a középpontodat – bármennyire is kilátástalannak vagy nehéznek tűnik a helyzet.

Számomra ez most különösen nehéz volt – mert ami az elmúlt 6 évben teljesen természetes volt: a középpontomból működni, élni, segíteni...

Amikor azonban egy családtagról van szó – ebben az esetben az edesapámrol – az ember mélyen érintett. A szívet és az értelmet nem lehet különválasztani. Nem megy – mert a szeretet EGY.

És pontosan ebből az EGYBŐL próbáltam hátralépni, megfigyelővé válni, és hagyni, hogy rajtam keresztül áramoljon a gyógyulás és az átalakulás – magamért és azért az emberért, akinek segítségre volt szüksége. Hol több, hol kevesebb sikerrel...Nehéz volt. Mert ember vagyok.

Egy másik embert ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni – amikor gépek biztosítják számára az életet jelentő oxigént – leírhatatlan.

Mert minden gyakorlat után azt mondom nektek is:„Amíg lélegzem, létezem.”

Pár napig úgy tűnt, minden, amit képviselek, meginoghat. Aztán tudtam: a másik léleknek pontosan erre a tapasztalatra van szüksége – pontosan erre az útra.

Az emberi szintünkön nem tudjuk megváltoztatni a lélek tervét.

El kell engednünk... Ez az ő döntése.

Ezt elfogadni, hagyni, hogy megtörténjen, felismerni, hogy nincs kontrollunk...Hogy a felelősséget és a bizalmat az orvosok kezébe tesszük – és átadjuk magunkat...

Ezt testközelből megtapasztalni, valóban megtörténni hagyni – ez a legnagyobb tanítás.

Látni a másik ember testét és lelkét „dolgozni”, ahogyan ezt az utat választotta a felemelkedéshez...Mert másképp ez a lélek nem tudta volna túlélni ezeket a napokat.

Mindenkinek más ez az út.

Mély hálát érzek.

Mert kaptunk még egy lehetőséget.Mert megtörtént a felemelkedés.

Mert mindennap együtt imadkoztunk es meditaltunk a csaladdal, tarva a leleknek a Teret, ami kellett ahhoz, hogy dönteni tudjon.

Továbbmegyek – megújult erővel, több tapasztalattal és nagyobb bátorsággal.

A testem még pihen – de a lelkem már messzire utazott.

Kívánok nektek is sok erőt – bármilyen helyzetben is vagytok épp.

Egy magasabb tudatosságot, egy emelkedettebb rezgést, egy finomabb frekvenciát – a bolygónkon és önmagunkban.

Ezért érdemes továbbmenni.

Szeretettel: Katalin